Keresés a MEK-ben 2.

Móricz Zsigmond A Nyugat című folyóirat egyik szerkesztője 1933- ig. Utána a Kelet Népe című folyóirat szerkesztője haláláig. Elbeszélő technikájára jellemző: - a drámai elemek, a drámaiság középpontba állítása (jelenetezés) - szabad függő beszéd alkalmazása - társadalmi, környezeti jellemzők megmutatása - naturalista ábrázolásmód: - az emberi ábrázolás hitelessége( tájnyelvi) - az ember mint biológiai szükségleteknek alávetett lény ábrázolása ( éjféli találka) - indulatok és ösztönök kendőzetlen megmutatása - élőbeszédszerű megnyilvánulások - szokatlan témák ( erotika, brutalitás nyomor erőszak ) Novellái Tragédia Korai művei közül az egyik legnagyobb hatású novellája a Tragédia (1909). A cselekmény másfél nap eseményeit dolgozza föl, középpontjában egyetlen szereplővel, Kis Jánossal. Az in medias res felütésszerű kezdésnek hangulatteremtő szerepe van: életképszerűen mutatja be a mezőn dolgozó emberek ebéd utáni pihenését. A vidám, tréfálkozó, a következő napi lakodalomról beszélgető, „izgő-mozgó” emberek közül mintha találomra választaná ki az elbeszélő az egyiket. A harmadik bekezdésben az „elbeszélői kamera ráközelít” egyetlen alakra, Kis Jánosra. Elkülönül a többiektől, rá nem jellemző mások vidámsága, jókedve. A „Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem.” mondat erre utal, de e mondat későbbi ismétlődéseinek („Észre se vette senki”, valamint a zárómondat: „Senki se vette észre, hogy eltűnt…”) már az a szerepe, hogy egyetlen „jellemvonását”: jelentéktelenségét, „láthatatlanságát” nyomatékosítsa. Életének gépiessége azt az érzetet kelti, hogy csak külső megjelenésében ember, inkább igavonó baromra emlékeztet, mint emberre. Egyetlen nevetése és egyszeri jóllakása viszolyogtató, döbbenetes, miként az is, hogy az evésen kívül más nem érdekli. „Szeplős, málészájú” fia, aki „ijesztően hasonlított hozzá”, nyomorúságának „örököse”, ami szintén riasztó. Az elbeszélő egyértelmű szándéka a megdöbbentés, meghökkentés. Nyilván a korabeli olvasó számára is ismeretlen volt ez a „mélyvilág”, miként a mai számára is az. Az elbeszélő szenvtelen tárgyilagossággal tudósít. A novella cselekménye egyrészt az idő linearitására épül (az első nap ebédidejétől a másnap délutáni lakodalmi vacsoráig), másrészt a vezérmotívumra, az evésre. A főszereplőt először ebédje elfogyasztása után látjuk. Fontos momentum, hogy egy falatot sem hagy fiának az „almásétel”-ből. Ebéd utáni álmában ismét eszik: finom, lakodalmi ételeket, s ébredés utáni rosszkedvű monologizálásában megpróbálja elképzelni, mi lesz a gazda lányának esküvőjén. Arról ábrándozik, hogy mennyit enne, ha meghívnák, de felidéződik benne egy kellemetlen gyermekkori emlék (egy lakodalom – tehát evés) is. Dühe és haragja ebben a jelenetben még érthetetlen, tehetetlenségében felrúgja az üres edényt. Haragját végül a „vén Sarudyra” fordítja, azért dühöng, mert úgy gondolja, nem mehet el a lakodalomra. A késleltetett elbeszélői jellemzésből az is kiderül, hogy apja halála is összefüggésben van az ő mohó éhségével. Primitívsége, nyomora még az ételekről való álmodozásának is korlátot szab, ugyanazokat az ételneveket ismételgeti. A novella fordulópontja a gazda bejelentése: összes munkását meghívja a lakomára. Az „egyszer laknék jól” vágya ettől kezdve realitássá válik, Kis János számára pedig feladattá. A szótlanul elfogyasztott „korpacibere” után nem tud elaludni, gyötrelmes hánykolódásában is csak a feladatra tud koncentrálni. A kissé homályos „feladat” másnap reggel válik érthetővé. Kis János képtelen fogadalma („Egye meg a fene a vén Sarudyt, ma kieszem a vagyonábul.”) legalább annyira megdöbbentő, mint azok a tények, melyek eddig kiderültek róla. Szánalmassága azonban fokozatosan eltűnik, mártír-elszántsága (nem eszik sem reggel, sem délben), szegénysége, nyomora elleni „lázadása” (hajnali félálmában „elrúgja magától a szegénységet”), elképesztő terve, elszántsága szinte naggyá formálja ezt a jelentéktelen embert. A „naggyánövelés” írói eszköze a novella kezdetén is alkalmazott filmszerű megoldás. Csak most mintha alsó kameraállásból filmeznék a főszereplőt: Kis János egyedül, óriássá növekedve áll a világgal szemben, megszűnik körülötte minden, már csak a feladatot látja maga előtt. Mégis szánalmas marad, hiszen végtelenül magányos, vállalása öncélú és értelmetlen. Küzdelme az ételekkel – a zsíros húslevessel, a tepertős túrós csuszával, a lencsével, majd álmai netovábbjával, a töltött káposztával – valódi élet-halál küzdelemmé válik, s végül halálát okozza az evés. A rezignált zárómondat csak azt a tényt közli, hogy halálában éppúgy észrevétlen maradt, mint amilyen életében volt. A novella drámai erejét, szuggesztivitását az okozza, hogy Kis János olyan alak, akinek jelleme, sorsa, gondolatai már szinte valószerűtlenek. A valóságos környezet, az elbeszélő tárgyilagossága, a főszereplő nézőpontja zavaróan hitelessé, hihetővé teszi mindezt. Az elbeszélői vélemény hiánya pedig elgondolkoztatja az olvasót, hisz olyan világgal szembesül, amelyről inkább igyekszik nem tudomást venni. Barbárok tartalom Egy napon a juhász legelteti nyáját, ahogy eddig is, egyszer csak elkezd ugatni a puli. Két juhász lépett oda hozzá. Az egyik szamáron a másik gyalogolt, és két komondor is volt velük. Leültek a földre de nem beszélgettek. Megérkezett a juhász 12 éves fia is. Az új juhászok kérdezősködtek a feleség felől, majd a juhász szíjára esett a szó. Meg akarják venni tőle, de ő nem akarja adni, mert azt magának csinálta. A két juhász agyonverte a juhászt és a fiát, még a pulit is. Gödröt ástak és eltemették őket, majd fogták a nyájat és elhajtották. 10 nap múlva jött a feleség és sehol nem találta sem a juhász, sem a gyereket, sem a pulit, sem a nyájat. Elindult megkeresni őket, amikor juhászokba botlott. A juhászok azt hazudják, hogy a az urának meggyült a baja a törvénnyel ezért el kellett mennie. Hogy bizonyítsák itt jártát emlegették a szíjat, mire az asszony buzgón bólogatott, hogy az tényleg az ura. Elindult Dunántúlra, amerre a juhászok mondták. Tavasszal fogta a puli kölykét és kimentek a pusztára. Egyszer csak a kutya kiásott egy kalapot. Az asszony rájött, hogy félrevezetői ölték meg az urát elment tehát őket is megkeresni. Kiderült, hogy bevitték őket vallatni. Hiába vallatták a veres juhászt, nem akarta bevallani, hogy ő volt. Bármit bevallott csak ezt nem. A vizsgálóbíró nagyon mérges lesz és elküldi a juhászt. Ahogy megy kifele, egyszer csak meglátta a szíjat. Megmerevedett, majd lassan megfordult és beismerte tettét. 25 bot büntetést kapott. A történet 3 részre tagolódik 1.rész: A kettős gyilkosság (birkákért, övért) 2. rész Az asszony keresi a férjét ( majdnem 1 év) A puli kölyke segítségével megtalálja a sírt 3.rész A vizsgáló bíró kihallgatja a veres juhászt. Történetet összefűző központi motívumok - az öv - a néphiedelem világból babonából felépített tárgy  az övnek” lelke” van A barbárság  Az elmaradottság a civilizáción kívüli világ A cím is az utolsó szó is  BARBÁROK Kire mire vonatkozik, - a brutalitás jelképe ( a gyilkosokra) - a pusztabéli törvények jelképe (babonákra) - minden szereplőre vonatkozhat másmilyen értelmekben (vizsgálóbíróra) Az elbeszélés jellegzetessége: - népnyelvi és tájnyelvi szavak használata  Az elbeszélésmód hiteleségét erősíti. Az elbeszélésnek nincs befejezése, a vizsgálóbíró zárómondata (cím!) elgondolkodtató ítélet, vád, de nem megoldás. Az elbeszélő sem mond véleményt, mint ahogy az elbeszélés során sem fűz kommentárt az eseményekhez. A pusztai emberek világa szembeállítható a civilizáltvilággal, de számos kérdés merülhet föl az olvasóban. Ki a hibás azért, hogy ilyen emberek élnek még, mi az oka annak, hogy a világtól elszigetelten élők között ilyen indulatok feszüljenek, hogyan lehetséges, hogy pusztán a szerzésvágy ilyen aljasságra késztessen embereket? Barbárságuk a civilizáltember (vizsgálóbíró) szempontjából igaz, felvetődik a társadalmi felelősség kérdése is. A veres juhász halálos ítélete, megbotoztatása nem oldja meg a történettel példázott problémákat. Móricz elbeszélése ugyanis nem a történelmi múltból vett különös történet, hanem a kortárs magyar társadalom világából vett téma. Az elbeszélésben jelentős szerepe van az ismétlődéseknek. A puli jelzi a veszélyt az első részben, majd a puli (kölyke) találja meg az elföldelt áldozatokat a második rész végén. A veres juhász ugyanazokat a hazugságokat ismétli a bíróságon, melyekkel Bodri juhász feleségét is igyekezett félrevezetni. A vándorlás-keresés („menés”) a második rész fő motívuma, míg az elbeszélés szimbolikus vezérmotívuma a rézveretes szíj. Látszólag emiatt ölik meg Bodri juhászt, ezzel húzzák be tetemét a gödörbe, erről beszélget a veres juhász Bodri juhász feleségével (maga hozza szóba!), végül ennek láttára tesz vallomást a veres juhász.

Keresés az Interneten

Internetes keresés

Információk keresése és kiemelése - Starter Quiz

Összetett mondatok mesterfokon – 1000 kérdéses elemző kvíz

Szókincsfejlesztés

Ce am reținut din cursul de azi?

Related quizzes

Related quizzes