Sziddhartha Gautama (Kr. e. VI. sz.): a buddhizmus megalapítója. A szanszkrit név jelentése: „megvilágosodott". Módos indiai család gyermeke (a ksatriják kasztjába tartozott), aki megrázó élmények hatására elmélkedô, aszkétikus életet kezdett, s kialakította a róla elnevezett vallás alapelveit. Tanításainak lényege az emberi vágyakról való lemondás.

Meghatározott területen történelmileg kialakult tartós emberi közösség, amely szervezetével a közösség (társadalom) fölötti hatalmat gyakorolja. A magántulajdon megjelenésekor, a differenciált társadalom létrejöttével alakult ki az újkőkor végén és a rézkor elején a Közel-Kelet térségében (Sumer, Egyiptom)

i (Kr. e. XVIII. század): az Óbabiloni Birodalom uralkodója. Nevéhez fűződik az első fennmaradt jelentős törvénygyűjtemény, melyben megfigyelhető a tulajdon védelme és a „szemet szemért elv".

(Kr. e. 428-348): görög bölcselô, Szókratész tanítványa. Filozófiai rendszerében az embert körülvevô tapasztalati világot egy ideális, a fogalmakban létezô világ (ideák) tökéletlen lenyomatának tartotta. Platón ideális államát a tudósok vezetik, s az állampolgárok helyzete, feladatai képességeiktôl és tulajdonságaiktól függenek. Athénben hosszú ideig mûködô iskolát alapított (Akadémia).

Népuralom. Olyan államforma, amelyben a hatalmat nem egy személy, vagy egy kisebbség, hanem elvben az állampolgárok többsége gyakorolja. Athénben fokozatosan teremtôdtek meg a demokrácia feltételei (Szolón-Kleiszthenész-Perikész): a lakosság egyre nagyobb része jutott politikai jogokhoz, s kialakultak azok az intézmények (népgyûlés, tanács, népbíróság), amelyeken keresztül élhetett is jogaival

(a görög despota [= úr] szóból): korlátlan egyeduralom, amikor az uralkodó hatalmát sem törvények, sem egyéb szabályok nem korlátozzák. Az ókori Keleten volt jellemzô, de más korszakokban is létezett. A despoták az ókorban hatalmukat isteni származásukkal is alátámasztották.

többistenhit

(a latin proles [= utód] kifejezésbôl): vagyontalan személy. Az ókori Rómában így nevezték a legszegényebb polgárokat, akiknek nem volt katonai kötelezettségük. Utódok nevelésével szolgálták az államot, ezért volt polgárjoguk.

Zárt társadalmi csoport, amelybe az egyén születése révén kerül, s amelyet a földi lét során nem hagyhat el. Indiában alakult ki.

az ókori Keleten a Kr. e. III. és a Kr. e. I. század között kibontakozó történelmi korszak. Lényege a görög és az ókori keleti társadalmi és kulturális hagyományok ötvöződése. Kulturális tekintetben a görög rendszerező tudományosság és a keleten felhalmozódott ismeretanyag találkozása nagy teljesítmények kialakulását tette lehetővé.

Árutermelő nagybirtok a Római Birodalomban, amely elsősorban rabszolgamunkát alkalmazott.

A határvédelmet szolgáló erődítményrendszer a Római Birodalomban. Jól kihasználta a földrajzi adottságokat (folyók, hegyek). Építését a Kr. u. I. században kezdték meg.

A száraz éghajlatú folyamvölgyekben (Tigris, Eufrátesz, Nílus, Indus, stb.) létrejött magas szintû földmûves kultúra. Nagyszámú munkaerôt és jó szervezettséget igényelt.

A latin jó apától származó kifejezésből: a Róma alapítóinak tekintett nemzetségek leszármazottai, a római társadalom vagyonos, polgárjoggal rendelkező csoportjának tagja. A patríciusok a királyság megdöntése után a Kr. e a III. századig a hatalom kizárólagos birtokosai voltak.

Tartomány, a meghódított területen kialakított igazgatási egység a Római Birodalomban. A provinciák lakossága adót fizetett Rómának, s nem képviseltethette magát a római politikában