az egyház által jóváhagyott, meghatározott szabályrendszer, a regula szerint élő férfiak vagy nők közössége

világi oktatási intézmény, ahol az alapképzés mellett teológiát, filozófiát, jogot és orvostudományt tanítottak

A középkori egyetemek bölcsészeti fakultásának tananyagát alkotó tudományterületek. Két fő részre oszthatók:1. trivium (grammatika, retorika, dialektika),2. quadrivium (asztronómia, aritmetika, geometria, zene)

a szerző lelki életének, törekvéseinek, világfelfogásának őszinte, elmélkedő jellegű feltárása

a szentek életének, a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése

a Római Birodalom területén megszülető kereszténység korai századainak vallásos irodalma

az ókor és kora középkor (1-7. század) egyházának kiemelkedő egyházi írói, gondolkodói, például Szent Ambrus, Szent Ágoston és Szent Jeromos

az egyház nagyobb területi egységének a vezetője

Róma püspöke, a római katolikus egyház feje és a középkorban a Pápai (Egyházi) Állam vezetője. 1059 óta a bíborosok testülete választja.

olyan verselési forma, amely a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok váltakozásán alapul; alapegysége az ütem: egy hangsúlyos és néhány (jellemzően 2-5) hangsúlytalan szótag kapcsolata; a magyar ütemhangsúlyos verselésben mindig az ütem első szótagja viseli a fonetikai nyomatékot, az ütemhangsúlyt

meghatározott személyhez (pl. uralkodóhoz) intézett erkölcsi célzatú beszéd

erkölcsi-tanító célú intelem, amely gyakorlaƟ tanácsokat ad az uralkodáshoz

kézzel írott könyv, amelyet gyakran művészi értékű képekkel, miniatúrákkal és a fejezetkezdő nagybetűket kiemelő iniciálékkal díszítettek

régi korból származó írott följegyzés, amelyből a nyelv régebbi állapotára, jellemző sajátságaira lehet következtetni

erkölcsi-tanító célzatú egyházi beszéd

olyan szó, szókapcsolat vagy mondattömbnyi terjedelmű nyelvemlék, amely egy másik nyelvű szövegbe ágyazva őrződött meg

olyan nyelvemlék, amely összefüggő gondolatokat tartalmaz

azonos tövű szavak ismétlődésén alapuló szóalakzat

idegen forrásokból, többféle anyagból összeállított mű

a katolikus miseliturgiában a változó miseénekek egyike alliteráció: egymás után következő szavak kezdőhangjának megegyezése

az események időrendiségét nem feltétlenül követő, de szépirodalmi igénnyel írt, latin nyelvű, középkori történeti műfaj, melyben a valóság és a mesés elemek szabadon keverednek

a középkori történetírás latin nyelvű változata, melyben a szerző kronologikusan írja le az eseményeket

lírai, legtöbbször szerelmes versek énekes előadója a középkorban

vándoréletet élő értelmiségiek latin nyelvű, világi jellegű, szatirikus, a világi gyönyöröket dicsérő költészete a 11-13. században

a középkori költészet egyik ága, fontos témája a vágyakozó szerelem és az önfeláldozó hősiesség

olyan dal, amelyben a költő egy másik személy helyzetébe képzeli magát, az ő nevében szólal meg

'édes új stílus'; Dantéhoz köthető irodalmi irányzat a 13. század második felében Itáliában, jellemzője az intellektuális jelleg, az eszményi szerelem középpontba állítása és az anyanyelv (elsősorban a toszkán) használata

szélsőséges pápapártiak neve az itáliai városállamokban a 12-14. században; Danténak, aki a mérsékelten pápapárti fehérek közé tartozott, e két csoport ellenségeskedése miatt kellett elhagynia Firenzét

a császárpártiak neve az itáliai városállamokban a 12-14. században

három sorból álló verselésforma, Dante Isteni színjáték című művének verselése; a sorok hatodfeles jambusok, rímrendszere: aba, bcb, cdc stb.

egy korábbi irodalmi mű közvetett felidézése, felfejtése az olvasó közreműködését igényli

alakzat, a szöveg egy lényeges elemére tett áttételes utalás, amely úgy hoz valamit az olvasó tudomására, hogy valójában nem mondja el azt; kihagyás alakzatának egyik változata az elhallgatás

műfajt és versformát is jelölő fogalom, itt az utóbbi jelentésben használjuk; Villonra jellemző versforma, amely három nyolcsoros, refrénnel végződő versszakból és egy ajánlásból áll, amely megismétli vagy variálja a refrént

a versnek egységenként visszatérő része, helye legtöbbször a strófa vége, de kezdheti is a szakaszt

névrejtés, a versfők függőleges összeolvasása egy nevet ad ki (pl. Villoné, Martha)

olyan műfaj, amely többféle művészeti ágban megjelent a késő középkortól kezdve, központi alakja az allegorikusan, többnyire csontvázként ábrázolt halál, aki táncba viszi, majd sírba kényszeríti az embereket

a szó jelentése végrendelet; irodalmi műfajként legtöbbször megrendült, de olykor szatírikus esztétikai minőségű szövegeket jelöl, amelyek a lírai én végakaratát tartalmazzák